A hátrányos megkülönböztetéseket kiküszöbölő mentalitás földjén

Kulcsszavak:Sparks logo

szomatikus szemlélet, fejlődéstan, eltérő fejlődésmenet, korai fejlesztés, testtudat, sajátélményű megközelítés, kortárs tánc, mozgás-színház és előadó művészet, alkotó munka, kreativitás, rekreáció, mentálhigiéné, művészetterápia, közösségi művészet, „semmit róluk nélkülük”, speciális szükségletekhez speciális megoldások, ArtMan Egyesület, adaptált művészetterápiás csoportok, képzett professzionális fogyatékos előadók, megosztott alkotói tér és lehetőségek, előadások, alkotói és terápiás felelősség, időt álló érték létrehozás, élettérteremtés, „élet-alkotás”

A két éves SPARKS projekt eseményeire és momentumaira visszanézve, első pillantásra hangsúlyosabbnak tetszik mindaz, ami a humán fejlődés korai időszakával és annak eltéréseivel kapcsolatos. Ennek egyik oka lehet, hogy a Body Mind Centering és sok más szomatikus megközelítés alakulásában is a fejlődéstannak kezdetben nem volt számottevő szerepe, mára azonban a főbb vizsgálódási, tevékenységi területet és hatóerőt az embriológiával, keletkezés és formálódás-tannal kapcsolatos munka jelenti.

A testi működés törvényszerűségeit, megjelenési módozatait napi szinten elmélyülten kutató szakemberek szinte minden szomatikus megközelítésben táncos, előadóművészi alapokkal, háttértörténettel rendelkeznek. A gyakorlatorientált, saját testi tapasztalatokat és kifejeződéssel kapcsolatos élményeket, testi tudatosságot a kutatás fókuszába helyező munka sokszor vezet a humán fejlődéstanban rejlő válaszokhoz, amikor kérdések merülnek fel eltérésekkel, korlátokkal, speciális helyzetekkel és szükségletekkel kapcsolatban.

A megtalált válaszok véleményem szerint visszahatnak arra a munkára is, amely nem elsősorban fejlesztő, rehabilitációs célú, vagyis kitágítja a művészeti, alkotó fókuszú munka lehetőségeit is, átírja annak eszköztárát, pontosítja alapvetéseit. Azzal, hogy közvetlen kapcsolatot teremt alkotás és rekreáció között, és nem csak közvetve gondolkodik a művészetről mentálhigiénés processzusként, még inkább egyértelművé teszi, hogy az alkotó, művészeti foglalatosság teljes mértékben lehet gyógyító erejű. Így hódított tért a művészet a gyógyítás területén művészetterápiaként definiálva, és közösségi művészetként a hétköznapos problémák kezelésére hivatva. A közgondolkodásban egyre inkább tetten érhető, hogy az emberi fejlődéshez, tanuláshoz, éréshez alapszükséglet a kreativitásra építeni, és alapvetéssé kell válnia az oktatásügyben és az egészségügyben, szociális szférában is.

A két év mobilitásai alkalmával rendkívül gazdag, egyre gyarapodó és egyre minőségibbé váló anyagra és nációnkénti sajátosságokkal bíró aktivitásokra láthattam rá. Inspiráló volt a sokszínűség mögött tapasztalni a mindenhol fellelhető, tiszta alapelveket, a szabad gondolkodást nem sértő, mégsem merev hozzáállást.

Biztonságot nyújt, hogy bármilyen egyéni, vagy területenkénti, időszakos variációknak is van helye a munkafelfogásban, a problémák megközelítésében, a gyökerek, kiindulási pontok és a szándékok azonosak, csak az utakban, megoldási módozatokban van a variabilitás lehetősége és szükségessége.

Már a program pályázati megfogalmazásakor a legfőbb szempontként jelent meg, hogy a speciális szükségletek határozzák meg az utakat, a megoldási módozatok megkeresését, létrehozását, és ehhez teret kell adni az alkotó kreativitásnak, valamint, hogy csak az eltéréseket tapasztalók, korlátokkal és nehézségekkel küszködők, speciális igényű emberek bevonásával lehet megtalálni a megoldásokat. A szomatikus szemléletű iskolák sokszor több évtizedes tapasztalati vívmányai és a művészeti, kreatív hozzáállás így nyer létjogosultságot.

A két év alatt a valós művészeti programok és produktumok megjelenése tehát kisebb teret kapott, mégsem éreztem méltatlanul háttérbe szorított, vagy elhanyagolt szempontnak, területnek.

Főként azért, mert a magyarországi mobilitásban végre méltó kontextusba kerülhetett az a másfél évtizedes történés, amelyet az ArtMan Mozgásterápiás Művészeti Közhasznú Egyesület tudhat magáénak. Ugyan Párizsban többféle alkalmazott művészeti ág jelent meg a konferencia előadásaiban, cirkuszművészet állami gondozott gyerekekkel, táncfilm látássérült fiatalemberrel, kortárs táncszínház fogyatékos emberekkel, stb. de mindezeket csak prezentációkon keresztül élvezhettük. Pedig az élő jelenlét varázsában szívesen elmerültem volna, és vágyakoztam a valós találkozásokra, mert harmincnégy év előadó művészeti, és huszonhat év terápiás tapasztalat után tudom, hogy a közvetlen találkozás, az összes érzéket bekapcsoló legalább három dimenziós jelenlét pótolhatatlan, főként ha speciális igényekről, eltérésekről van szó. Még akkor is, ha a látottak feldolgozása minden mobilitáskor, így itt is sajátélmény megközelítésen keresztül zajlott.

Tuscaniában nagyszerű volt tehát látni a …..előadását esti színházi programként. Az értelmi akadályozott előadók néhány segítőjükkel mozgásos, táncos epizódokat adtak elő, amelybe hétköznapjaikat, főként kapcsolataikat, kommunikációs módozataikat fogalmazták bele. Lendületes, színes és megkapó darabot láttam. Eszembe juttatta annak a több éves munkafolyamatnak számos lélegzetelállító pillanatát, amelyet egy nappali foglalkoztatóban kezdtem, és épp az indulás puhatolózását, vívódásait idézte meg, talán mert kívülről néztem ismeretlen emberekkel azt, ami olyan ismerős, ami nagyon belső megélésem.

Egymás mélységes megértésének és nagyra értékelésének természetes velejárójaként fogtam fel, hogy a rendező-koreográfus Roberta, és az előadók közül hárman Budapestre utaztak az ArtMan Trafóban rendezett trilógiájának záró eseményére, a ParaMORFÓZISRA, pedig az előadás nem volt a SPARKS projekt része.

Ugyanakkor kétségtelen, hogy az est három darabja közvetve és esetemben közvetlenül is visszaadta, sugározta mindazt a tapasztalati élményanyagot, amit az akkor több, mint másfél éve tartó projekt alatt szereztem. A látogatásokat a partnereknél, az élményekben való elmerülést, sajátélményű mozgásos feldolgozást, a feldolgozás részének tekinthető rengeteg, éjszakába és hajnalba torkolló beszélgetést, amely szakmai és emberi kérdések körül zajlott, ezzel a saját, és a szűkebb szakmai és emberi történetem újragondolását, szelekciót lényeges, maradandó, és ma már lényegtelennek mondható dolgok között, mindezek helyre kerülését.

A Mandala című darabot felvállaltan összegzésnek szántam, talán utolsó olyan munkámnak, amikor nagyszámú szereplővel, minden, általam alapított és vezetett fogyatékos előadókat is integráló csoportból néhány szereplővel önálló művet hozok létre, amelyben a saját alkotói késztetéseim jelenhetnek meg. Hiszen már nem kellett a képződésben lévő csoporttagoknak alárendelnem magam, mert professzionális módon dolgozó, alkotói vénájukat érvényre juttatni képes emberekkel dolgozhattam, függetlenül attól, hogy milyen diagnózissal rendelkeznek.

Öt éve dédelgettem ezt az álmomat, és törekvéseim ellenére talán azért nem volt rá módom, hogy nekiálljak, mert nem volt számomra teljesen világos, hogy a saját terápiás és művészeti tapasztalatomból adódó kreativitásomban messzemenőkig megbízhatok. Nem éltem át a jelentőségét, hogy teljesen működőképes: formál, átváltoztat, támogat, segít, és ezért létjogosult.

Azt, hogy létrehoztam önállóan működő megközelítési rendszert, nevezhetjük módszernek, amelyben adaptálható a különféle fogyatékosságú emberek munkacsoportjára a szomatikus és alkotó metódus, a négy európai országból hozzánk érkező vendégek visszajelzése után értettem meg igazán, és fogadtam el teljesen. A szakmájukban többnyire világpolgár, földrészek közötti viszonylatban szakmailag otthon lévő szakemberek egyértelműen kifejezték, hogy a nagyrészt önkéntes alapon végzett, és ezért heroikusnak mondható karitatív munka eredménye megkérdőjelezhetetlen, maradandó érték.

Erre egy teljes workshop rendszerű munkanapban láthattak rá. A Tánceánia Együttes, az ArtMan Egyesület autista és értelmi akadályozott emberekkel dolgozó csoportja, és a Tánceánia ELTE BGGYKarán kurzus szemináriumot tartó tagjai demonstrálták munkamódszerüket. Ebbe invitáltuk a vendégeket, ezután pedig egy közös térben forgó rendszerben csoportonként bemutatót tartottunk egymásnak az órai munkákból.

***

A projektet az Európai Bizottság támogatta. A cikkben megjelentek nem szükségszerűen tükrözik az Európai Bizottság nézeteit.

LLP-Logo


Az oldal a Nemzeti Együttműködési Alap támogatásával valósult meg.