Repertoár

A művészeti alkotó tevékenység átformál, gyógyít, alkotót és befogadót egyaránt. Így válik az adott társadalom mentálhigiénés felületévé. Az előadások és a próbafolyamatok lehetőséget adnak a szinte dogmává merevedett előítéletek, tévhitek és sztereotípiák megbontására. A testtudati technikákon és improvizáción alapuló kortárs táncszínház fogyatékos művészei jelenlétükkel újratanítják, hogyan használjuk elfelejtett képességünket, az önreflexión alapuló, belülről fakadó átalakulást.
Az utóbbi években a csoportfolyamatokból születő előadások mellett egyre több rendezői színházi előadásunk jött létre, melyek sajátossága, hogy a rendező a téma mentén indul el, és ahhoz keres szereplőket, akár a mozgáscsoportoktól függetlenül, vagy azok keresztmetszetében. 

Előadásaink

Tánceánia Együttes; Farkas Dorka / Gál Eszter: Fehér… [30′]

…kitartott, hosszú „térben”, pihenés után, egy erőteljes mozdulat. Csak egy, aztán a csend. Marad az érzet, a finomság és… minden megy tovább… de mégis minden más. Lassú átváltozás, belül nagy sebességgel mozduló mozdulatok. Csak gondolom, hogy táncolsz vagy látlak táncolni a mozdulatlanságban…

Fotó: Mészáros Csaba

Fotó: Mészáros Csaba (2017)

Mészöly Andrea: Én házam [25′]

Az Én házam című előadás egy összművészeti kollaboráció, melyben a kortárs tánc, a videó animáció és az élő színház együttes hatása érvényesül, Bruckner Csaba halmozottan fogyatékos mozgáskorlátozott előadó bevonásával. A különböző irányokból és kvalitással érkező alkotókkal – színész, táncos, képzőművész, videó-hang animátor – együttműködve a Testről, mint információkat felvevő, tükröző és emlékező objektívről kapunk képet, ami lehet egyszerre személyes és személytelen, pártatlan is. Az előadásban a fizikum korlátai és az individuum útvesztőin túl, bemutatjuk azokat az azonosságokat, ami mellett lényegtelenné válnak szembetűnő külső jegyeink. Előtérbe kerülnek életeseményeink, élethelyzeteink viszonyulásaink.

Fotó: Pecsics Mária

Fotó: Pecsics Mária (2017)

Jobbágy B. // onopordum performance: SEJTelem [20′]

Úgy sejtem, hogy nagyrészt folyékony vagyok… hogy a folyékonyságom révén, folyton változom… és hogy valami mindig átáramlik közöttünk a találkozásban.

A látó és látássérült táncosokat, élő énekhangot valamint vettést is ötvöző előadást a testben lévő folyadék közegek, és a folyadékra (vízre) ható érzelmeink kölcsönhatásának lehetősége inspirálja. A dolgok keletkezésének momentuma; a pillanat, amelyben folyton átfedésbe kerül a teljes addigi élettörténet, az itt és most anyagi valóságával.

Fotó: Jókuti György (2016)

Fotó: Jókuti György (2016)

Gyulavári Ági: Távolról áttetsző [20′]

A táncfilmet, mozgást, élőhangot és ‘textil-technológiát’ ötvöző előadást egy autista lány mozgása, éneke, lénye inspirálta.  A darab Mitzi Waltz, autizmus kutató gondolatai nyomán az autizmusra nem betegségként, hanem ‘az idegrendszer felépítésének egy lehetséges módjaként’ tekint. Az autizmus a mindannyiunkban rejlő biztonság és kapcsolódás iránti vágy metaforájaként szövi át a darabot, melyben a mozdulat tánccá érik. Az alkotók ezen a metaforán keresztül kutatják, hogyan jöhet létre összehangolódás virtuális és valós, autista és nem autista világok között.

Fotó: Mészáros Csaba (2016)

Fotó: Mészáros Csaba (2016)

Gyulavári Ági: KÉTség [10′]

‘Egymás sérülékenységében tükröződve önmagunkat fogadjuk el.’ 

Egy mozgásában akadályozott férfi és egy ép nő táncos harmónikus egybeolvadását, szétválását és újra találkozását követi végig az előadás. Vajon sérülékenységük megélése hogyan változik közben? Lehet-e szép egy szokásostól eltérő test, mozdulat? A darab ezekre a kérdésekre keresi a választ.

Fotó: Mészáros Csaba (2015)

Fotó: Mészáros Csaba (2015)

Gyulavári Ági: Törékeny létformák c. szerzői estje

Az esten bemutatásra kerülő két előadás témája az emberi sérülékenység. Míg a ’KÉTség’ egy sérült és egy ép test közös rezdülésein, intim közelségén alapul, addig a ‘Távolról áttetsző’ az autizmus elszigeteltsége mögött keresi az ott megbújó érzékeny kreativitást.

Mészöly Andrea: Beszélj rólam! [50′]

Az előadásban Bruckner Csaba és Tóth Károly két halmozottan fogyatékos mozgáskorlátozott előadó, valamint Kövesdi László színész és Szombath-Nagy Andrea táncos közreműködésével született. Miközben az előadók élethelyzetei, emlékei elevenednek meg a színpadon az előadók improvizatív játékukkal társadalmilag rögzült tabukat vesznek górcső alá, Kövesdi László és Bruckner Csaba dialógusában groteszk humorral és szeretetteljes azonosulással, Szombath-Nagy Andrea és Tóth Károly duettjeiben pedig érzékeny kapcsolódásokkal találkozunk.

Fotó: Jókuti György (2016)

Fotó: Jókuti György (2016)

Kopeczny Kata – Tóth Károly: Szinkronicitás [7′]

Duó

Technikai igény: 2 szék

Korábbi előadásaink

Archív előadások listája hamarosan elérhető


Az oldal a Nemzeti Együttműködési Alap támogatásával valósult meg.