„Mert hittem, hogy a tánc egyik lényeges eleme az esztétika. És valóban. Ebben nem is tévedtem.
Csak van esztétika és esztétika.”
[fotó: Jókúti György]
2015. nov. 12-én Gyulavári Ági és Tóth Károly Dunaszerdahelyre utaztak, hogy
- érzékenyítő játékot vezessenek kamaszoknak;
- a KÉTség c. darabot előadják;
- valamint kapcsolatokat építsenek szlovákiai fogyatékos szervezetekkel és más, vegyes képességű tánccsoportokkal.
d
A színpadi megjelenésük váltotta ki többek között ezt az élményt, amit nagyon köszönünk Ágnes Ritának, hogy megosztott velünk:
„Tánc és esztétika…
… egész életem a tánc lett volna. Piciny gyerekkoromban, mikor még a gyermekbénulás „szárnyam” nem szegte, amint meghallottam a zenét, már alig egy évesen is csippentettem a szoknyám… és táncoltam. A tánc, a ritmus az ereimben benne ragadt, akkor is, ha soha, állva, nem táncoltam.
Mert hittem, hogy a tánc egyik lényeges eleme az esztétika. És valóban. Ebben nem is tévedtem.
Csak van esztétika és esztétika.
Ezt tanultam meg csütörtökön a színfalak mögött elbújva, két csodálatos embert látva: Agi Gyulavari és Karcsi Tóth az Artman Egyesülettől valami elképzelhetetlenül szépet mutattak meg nekem…
Az esztétika kvintesszenciáját….
Annak ellenére, hogy egyikük, a mindig nevető, életörömtől ragyogó fiatalember, ha úgy nézzük nem a mai kor kigyúrt, kockáshasú, nem-tudom-milyen-szerekkel izompacsirtává gyúrt díszpéldánya. Sőt, három hónapos korában egy oltás szerencsétlen mellékhatása folytán bár már tud járni, a balett-termek klasszikus lépéseit nem tudná kecsesen bemutatni…
Mégis…, partnerével valami olyan fantasztikus szimbiózisban mozdulnak még akkor is, amikor az egész színpad tere közéjük feszül, a lélekből fakadó mozdulatukban annyi a leírhatatlan szépség, amivel bebizonyították nekem, hogy a szépség, az esztétika a táncparketten nem csak a tütüs lányok kecses hajladozása, lábujjhegy-illanása…., a szépség és az esztétika egy, az idegek által görcsösre bezárt ökölben is a szemünk előtt robbanhat…. és alkothat a mozdulatokkal harmóniát.
Egész életemben nem táncoltam, lábon, hogy a mozdulat szépségét nehogy elrontsam egy belesántító mozdulattal. Most, mint tudja aki olvas, négy keréken táncolok egy ideje…. lelkem legnagyobb gyönyörűségére…
… ez a fiú és a vele együtt a csodát létrehozó partnere viszont csütörtökön nekem megmutatta, végig lehet menni a színpadon átlósan, akár, nehezen koordinált, de annál inkább lélekből fakadó – és ettől is gyönyörű – mozdulatokkal… és az mégis tánc.
Nem is akármilyen.
Én tátott szájjal és mélységes csendben néztem….
Felejthetetlen volt és marad.
Köszönet érte.”
Pazzagli Ágnes Rita Facebook-on osztotta meg gondolatait a nov. 12-i fellépés alkalmával, ahol ő a Gördülő Tánccsoporttal, mi pedig Gyulavári Ági KÉTség c. duójával jelentünk meg a színpadon.
