Idén júniusban zártuk középiskolás fiatalok számára kidolgozott Kreatív Test elnevezésű táncfoglalkozás-sorozatunkat, melynek célja az önismeret, kommunikációs és szociális készségek fejlesztése, valamint a sajátos nevelési igényű diákok harmonikusabb énképének kialakítása, és a közoktatásban megjelenő inlkúzió gyakorlati előmozdítása.
A táncos foglalkozás sorozatot 2017 októberében indítottuk el először vegyes képességű – ép és sajátos nevelési igényű (SNI), így mozgássérült, beszédfogyatékos, egyéb pszichés zavarral küzdő, autizmussal érintett – diákok számára a Sylvester János Református Gimnáziumban. A program kidolgozásában és lebonyolításában három csoportvezető (Mészöly Andrea, Farkas Dóra Magdolna, Jobbágy Bernadett) és egy segítő táncos (Dobay Júlia) vettek részt, valamint az egyesület elnöke (Kálmán Ferenc) szakmai mentorációval kísérte végig a folyamatot. Az órák a Sylvester-forgó nevű választható tárgy keretében, órarendbe illesztve zajlottak. A forgók során a diákok hagyományosan olyan művészeti, társadalmi és kulturális területekkel találkozhatnak, amelyekre a kötelező tantárgyak nem adnak lehetőséget.
Tánccal a kibontakozó személyiségért
A két csoportvezető, valamint egy segítőtáncos által vezetett foglalkozásokon a rövid verbális bejelentkezést mozgásos rész követi, majd egy rövid beszélgetés zárja le. A nyitó és záró kör lehetőséget ad a személyes élmények, érzések, képek megfogalmazására és tudatosította a személyes és csoport történéseket. “Nagyon jó volt látni, hogy míg a tanév elején a diákok nehezen kezelték a nyitó és záró köröket, később egyre inkább megtanulták használni, és elkezdtek odafigyelni egymásra”.
A 2017/2018-as tanévhez képest újítás volt, hogy a programot kisebb egységekre bontottuk, emellett a csoportvezetők öt hetes periódusokban váltották egymást. Az előző év társvezetésben megvalósuló, homogénebb folyamata helyett az idei tanévben mindig volt egy témafelelős, akit asszisztensként segített a másik csoportvezető. A kéttanáros modellben így a különböző szerepek megjelenítésével és folyamatos cseréjével egy másfajta partnerséget, változó szerepmintákat tudtuk mutatni a diákok számára.
A program főbb eredményei
Az egész tanévet felölelő folyamat más mélységű kapcsolódást tesz lehetővé mind a csoporttagok között, mind pedig a tanár-diák viszonylatban, mint a rövidebb időkeretben megvalósuló, hasonló célú foglalkozások. Ez kedvezett a program eredeti célkitűzéseinek, és az önismeret, testtudat, figyelem, bevonódás, együttműködés, mozgás, valamint reflektív készségek fejlődését hozta a résztvevők számára, akik korábbi hasonló struktúrájú, módszertanú iskolai foglalkozásról nem tudtak beszámolni. “A tanulók visszajelzései azt mutatják, hogy a főleg nonverbális jellegű, mozgás-alapú kiscsoportos gyakorlatok és az óra elején és végén lévő beszélgető körök lehetőséget kínálnak önmaguk és egymás megismerésére egy kevésbé tanár-tanuló, mint inkább partneri hangvétel keretében” – fogalmaz Dobay Júlia, aki segítő táncos munkája mellett performansz-alapú részvételi akciókutatást is végzett, amiben vizsgálta az önismeret, testtudat, figyelem, bevonódás, együttműködés, mozgás, reflektív készségek fejlődését.
A programot a MOL Alapítvány támogatásával, a MOL Gyermekgyógyító Program keretében valósítottuk meg.
