Fogyatékkal élő, SNI-s gyermekeket, fiatalokat nevelő családok tapasztalatai a COVID-19 helyzetről 

Az ArtMan Művészetterápiás Egyesület, tekintettel a kialakult vírus-és veszélyhelyzetre  2020. márciusában felfüggesztette a személyes jelenlétet igénylő oktatási, művészeti és terápiás programjait.  Az ArtMan tevékenységeiben kiemelt és különleges szerepe van a családokkal való kapcsolattartásnak – ezért májusban összeállítottunk  egy kérdőívet és arra kértük a velünk kapcsolatban élő családokat illetve partnerszervezeteinket, hogy  kitöltéssel, illetve egy megosztással segítsék azt, hogy minél pontosabb képet kaphassunk az érintettek  elmúlt időszakban megélt tapasztalatairól.

E cikk megírásának pillanatában a kérdéssort 68 család töltötte ki; az alábbiakban pár összegző adatot szeretnénk bemutatni.

A válaszadók többségénél négy (31,3%) illetve három (26,9%) fő, 13,4%-nál pedig kettő, illetve öt fő él egy háztartásban, többségük a fővárosban.

A válaszadók 71,6%-a nevel fogyatékkal élő, 41,8%-a speciális nevelési igényű gyermeket, ami azt mutatja, hogy egyes családokban mind a kétféle érintettség előfordul.

Az alábbi néhány kérdés során arra kértük a résztvevőket, hogy 1 és 5 között értékeljék, mennyire jellemzőek rájuk a kérdőívben szereplő  állítások.

Több mint 88% nyilatkozott úgy, hogy megfelelő napirendet tudtak kialakítani (1-5-ig terjedő skálán a 3-5 értékelést adók aránya), továbbá 82% értékelte megfelelőnek a szociális, oktatási intézmények kapcsolattartását (1-5-ig terjedő skálán a 3-5 értékelést adók aránya).

Nagyobb eltérések mutatkoztak ugyanakkor arra a kérdésünkre adott válaszokban, hogy van-e hová fordulniuk a  fogyatékkal élő, speciális nevelési igényű gyermekükkel kapcsolatban felmerülő kérdésekkel, problémákkal:

A családok többsége (79,2%) úgy nyilatkozott, hogy új készségeket kellett elsajátítania gyermekük otthoni ápolásához, oktatásához  (1-5-ig terjedő skálán a 3-5 értéket adók aránya), túlnyomó többségüknek pedig  kevesebb ideje jutott személyes ügyeire, párkapcsolatára.

Megoszlottak a válaszok a tekintetben, hogy a veszélyhelyzet elmúltával visszatérünk-e a korábbi életünkhöz, illetve hosszú távon is szükség lesz-e online megoldásokra:

Több kérdésünk arra irányult, hogy milyen technikai feltételek, körülmények között vettek részt a válaszadók digitális oktatásban, fejlesztésben.

A legtöbb esetben  elsősorban a szülő részvételével dolgoztak a családok online (70,6%).

Kiemelkedő volt még az e-mailezés, rendszeres levelezés szerepe (57,4%), 42.6%-uk jelezte, hogy interaktívan, elsősorban a gyermek bevonásával, illetve előre rögzített videó, vagy podcast segítségével valósultak meg a programok, illetve ugyanekkora arányban Skype-on, telefonon folytatottak  élő megbeszélést. 

Fontos információ számunkra, hogy a válaszok miként módosultak akkor, ha a kérdésünk arra irányult, hogy ezek közül melyik bizonyult a szülők számára a legkomfortosabbnak. Ebben az esetben a válaszadók 45,5%-a az  interaktívan, elsősorban a gyermek bevonásával zajló online programokat tartotta a legmegfelelőbbnek. Ezt követték a Skype-on, telefonon folytatott élő alkalmak (37,9%), a szülői részvételt igénylő online alkalmazások (30,3%), valamint az előre rögzített videó, vagy podcast anyagok (28,8%).


A családok 97,1%-ának korlátlan az internet hozzáférése; 26,5%-ának pedig új eszközre volt szüksége a gyermek oktatásához.

A legtöbb háztartásban laptop (86,8%), telefon (83,8%), valamint tablet (54,4%) áll rendelkezésre. 

Arra a kérdésre, hogy milyen típusú online programok lehetnek érdekesek a családok számára, a többség a könnyedén követhető, segítséggel mindenki számára elvégezhető mozgást, (56,3%), illetve a szülőknek ajánlott stresszoldást  (45,3%) jelölte meg.  37,5 % a gyermeknek/családtagnak/saját részre nyújtott segítő, érintésen alapuló foglalkozást tartotta hasznosnak,  heti rendszerességű online élő sorstársi beszélgetést pedig 29,7% választana szívesen.

A válaszadók 73,1 %-a igényelne fogyatékosságra/speciális igényre összeállított foglalkozásokat,  a legtöbb esetben értelmi akadályozottság (51,1%) és autizmus spektrumzavar (27,7%) esetén. 

Az ideális online foglalkozás a legtöbb család számára délelőtti program (47,8%) lehetne és hetente egy alkalommal vennének ilyenen részt (50,7%)

Ezúton is köszönjük a résztvevőknek, hogy megosztották velünk tapasztalataikat, gondolataikat!

A kérdéssort nem zártuk le; továbbra is várjuk a válaszaitokat, a kérdések elérhetők itt!