Jobbágy Detti válaszolt a kérdéseinkre. 🙂
1. Mivel töltötted az időt az elmúlt/tavaszi hónapokban?
Alapvetően három dologgal. Egyrészt különböző videós tartalmak készítésével, amiben volt oktatási anyag, alkotói együttműködés és alkalmazott vágói munka is, másrészt a kertünk eddig elmaradt tereprendezési munkáival és a tavaszi kerti teendőkkel, harmadrészt a felvételi anyagom összeállításával (MOME doktori iskola). Ez utóbbi magával hozta az eddigi alkotói pályám összegzését, és egy kicsit távolabbi perspetívából való rátekintést, szóval egyfajta leltárt és helyre kerülést. Voltak rácsodálkozásaim is: néha olyan érzésem volt, hogy tizenöt-hat évvel ezelőtti munkák üzennek a mostani önmagamnak.
2. Mi változott meg a mindennapjaidban a covid-19 helyzet hatására? Nagyon hirtelen, és drasztikusan lett elvágva szinte minden, ami sok szempontból nem jött jókor, vagy “nem érdemelte meg” a folyamat, hogy elmaradjon a kiteljesedése. Sem az éppen elindult Artmenők csoportunk, sem a tavaszi IZP turné az Akkor majd a gólya c. előadással – épp a próbafolyamat végén voltunk, egy új szereplővel és nagyon jó energiákkal folyt a készülés; tényleg minden szempontból megérdemelte volna a helyzet, hogy legalább egy előadást le tudjunk játszani. De a Szín Társulattal tervezett fesztivál-szereplést, valamint a MásSzínházzal futó Erasmus programban márciusra ütemezett nemzetközi szakmai programot is törölni kellett, és egy olaszországi workshop audition-ról is le kellett mondjak, ahová videó alapján beválogattak, és nagyon szerettem volna találkozni az alkotókkal.Ugyanakkor bennem kora tavaszra kialakult egy olyan szintű hajszoltság és fárdtság, hogy őszintén vágytam rá, hogy két hétig ne kelljen menni sehova. Emiatt a karantén első időszakát elég könnyen vettem, mert ami történt az találkozott ezzel a mély belső igénnyel vagy szükséggel. Bár meglehetősen sok, és elég hálátlan munka volt a tervezett programok lemondása és a “kárfelmérés”, ami rám szakadt hirtelen. Aztán pedig teljesen szürreális volt online tai chi edzésre és kóruspróbákra “járni”, vagy testtudati órán részt venni digitális térben. Ezekkel én egyáltalán nem tudtam azonosulni. Az online munkamegbeszélésekkel is nehezen. Számomra ezek nagyon nem mérhetőek az élő jelenléttel.
3. Próbáltál-e ki valami újat?
Elkezdtem egy kódolási alapozó tanfolyamot, ahol HTML, CSS és JavaScript alapokat tanultunk. Az első héten vitt a lelkesedés, aztán sok lett a monitorból, meg abból, hogy “itthon vagyok de mégsem vagyok itthon”. Végül ez nem tudott benne maradni a mindennapjaimban, maradt a videó utómunkák miatti gép előtt ülés. Másik újdonság az online oktatási anyagok készítése volt, amibe MUS-E művészként mégiscsak belekóstoltam, és végül két, gyerekeknek szóló videóban működtem közre. A HumanTurn || egy – óra – fordulat elnevezésű kezdeményezéshez csatlakozva pedig kipróbáltam milyen 60 perc alatt megtenni egyetlen 360 fokos fordulatot.
4. Mik a terveid nyárra, az őszi újranyitásra?
Most az a nagy dilemmám, hogyan tudok szabadságra menni: szabadságra menni önmagamtól. Három hónapja itthon vagyok, itthonról dolgozom, és nem könnyű azt mondani magamnak, hogy akkor ez lesz az a két hét, amikor nem dolgozom, nem írok pályázatot és nem is tanulok. Nemrég egy konferencián hallottam, hogy a művészek elsők között tették magukévá a kapitalizmus ideáját (embodied the idea of capitalism), és hát sajnos nehéz vitatkozzak ezzel. Valóban a szabadidő rovására is dolgozom, dolgozunk sokan – nem is feltétlenül fizetve meg a saját munkaórákat. De visszatérve a kérdéshez: több minden is a közeljövőben fog eldőlni, pl. hogy tudom-e folytatni a Body-Mind Centering® tanulmányaimat a nyáron, vagy hogy a Mészöly Andival közösen meghirdetett tábor el tud-e indulni. Ami viszont biztos, hogy az új előadásunkra (Antal-Jobbágy: Tökéletes Hely) el fogunk kezdeni próbálni – valahol, valamilyen formában -, hiszen legkésőbb ősztől már rövidebb részleteket szeretnénk megosztani a készülő darabból.
