A Sparks– Szomatikus Módszerek, Művészet és Kreativitás a Hátrányos Helyzetű Emberekért elnevezésű projekt keretében a magyarországi team három tagja (Kálmán Ferenc, Bóta Ildikó, Szűcs Sándor) heti rendszerességgel dolgozott együtt a Budapesti Korai Fejlesztő Központ súlyosan sérült gyerekek óvodai csoportjában, hogy a BMC® alapelvei mentén segítsenek a gyerekek fejlesztésében, és tapasztalataik integrálásában.
A műhelymunka alkalmak szakmai érdeklődők és szülők számára nyitottak voltak, továbbá a gyakorlati tapasztalatokat rendszeresen megosztottuk a gyerekekkel dolgozó asszisztensekkel és kollégákkal. A SPARKS Projekt két éve során összesen körülbelül 70 alkalommal dolgoztunk a műhely keretében, ami során cca 160 találkozás valósult meg gyerek és terapeuta között.
A projektnek, és azon belül is különösen ennek az alprogramnak a közvetlen eredménye, hogy az intézmény a BMC® -t hivatalosan beemelte a pedagógiai programjába, így az eddigi műhely magasabb óraszámban, kicsit átalakítva folytatódik tovább.
A két év munkájának tapasztalatairól az alábbi cikkben olvashat:
Body-Mind Centering® a hazai korai fejlesztésben
2013-2015
szerző: Szűcs Sándor, gyógytornász, Budapesti Korai Fejlesztő Központ
A Body-Mind Centering nehezen lefordítható kifejezés. Én leginkább a testtudatosítást kedvelem, számomra így foglalható össze, de rengeteg jelentést hordoz. A lab a közös munkára, valamiféle kutató munkára utal, de a kutatás itt nem elsősorban elméleti irányú kutatást, hanem inkább empirikus alapokon nyugvó keresést jelent, mélyreható keresést. Ugyanakkor a korszerű tudományos ismereteket is felhasználja, nem nélkülözi a különféle elméletek gyakorlati vizsgálatát, azok integrálását. A latin labor szó jelenti a munka eredményét, művet, alkotást is, melyek szintén elhelyezhetők a közös tevékenységünk meghatározásában, tágabb értelmezésében.
Lassanként a végéhez közelít a SPARKS projektben megvalósuló nagy utazásunk, melyben rengeteg élménnyel lettünk gazdagabbak. Talán nem túlzás ilyen képbe helyezni mindazt, ami az elmúlt közel két év során velünk történt. Utaztunk országok között, emberek között, és természetesen testben is, lélekben is.
Azt hiszem végül minden utazásunk tapasztalatainak, élményeinek gyakorlótere, bizonyos szempontból középpontja az általunk lab-nak elnevezett csoport lett. A lab a Budapesti Korai Fejlesztő Központban működő, súlyosan, halmozottan sérült gyermekek óvodájában jöhetett létre és bár a projekt két éve most lezárul, de csapatunk folytatja tevékenységét, az eddigi heti egy óra helyett, már két alkalommal találkozunk majd. Illetve meghívást kaptunk az óvoda pedagógiai programjának mélyebb formálására is, részben elméleti, de főként gyakorlati szinten. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy mindez az elmúlt időszak talán leghitelesebb eredménye, a csoport továbbra is teret, támogatást és figyelmet kap, sőt mindaz, ami felszínre került, beépíthető az óvoda mindennapjaiba, tovább bővíthető.
Szándékosan nem fogalmaztam meg a lab csoport mibenlétét, mert érzéseim szerint túlmutat a fejlesztő és terápiás helyzeteken, elvezet a művészet világába, ugyanakkor természetességre törekszik, nem kíván egyedülálló, egyeduralkodó, elérhetetlen esetleg érthetetlen lenni. Lényege éppen a hétköznapok támogatása. Kulcsgondolata a kreativitás, mely mindannyiunk életét átszövi, összekapcsolja. Számomra, ebben a körben a gyermeki kreativitás olyan színtere, amilyet a játék jelent: kommunikáció, mozgás, önkifejezés, egyediség, hasonlóság, összetartozás, autonómia, tanulás, érzelemkifejezés, szabadság, élet.
A projekt során rengeteg szakemberrel találkoztunk, igazán izgalmas volt más országokba látogatni, más ellátó rendszerekkel ismerkedni. Hatalmas utazást tettünk magában a testben is, új oldalról ismerkedtünk rétegeivel, működésével, fejlődésével, formálódásával. Mindezt a BMC lab munkája közben próbáltuk ki, sokszor tudatosan, máskor indirekt módon, a minket ért hatások által vezérelve. Valahol itt fogható meg számomra a Body-Mind Centering egyik fontos jellemzője, azaz szinte észrevétlenül formálja a szakembert, és nem csupán szakmai, – talán nem túlzás leírni – de emberi mivoltában is. Kifejezetten szelíd és követő módszer, mely inkább felajánl lehetőségeket. Nem utat mutat, inkább utat keres, elkíséri azt, aki érdeklődve halad az úton, így jár el a gyermekekkel és a szakemberekkel is. Sokszor, amikor a BMC-vel dolgozó szakembereket figyeltem a sajátélménnyel átszőtt bemutató órák során, éreztem, hogy a gyermekek is valami hasonló helyzetbe kerülhetnek egy-egy találkozás közben. A testi kontaktus, érintés, mozgatás, és természetesen a direkt kommunikáció mind-mind kiszolgáltatottá teheti az embert. Itt azonban gyorsan elengedheti ennek a kényelmetlen érzését, és megélheti a természetes játék örömét, megtapasztalhatja saját magát. Nehéz mindezt szavakba önteni, így bíztatok mindenkit, hogy váljon mindennek részesévé.
A BMC szemlélete nem csupán önmagunkat formálja, vagy ad jó eszközt a szakmai munka során, kulcsot a gyermekekhez, hanem igyekszik mindent figyelembe venni, minden szempontot integrálni. Sok szemlélet hasonló módon közelít, számomra mégis valahogy ez a leggördülékenyebb. Nagyon fontosnak tartom, hogy nem söpri a szőnyeg alá a nehézségeket, nem kerüli, tagadja el, ahogy nem hirdeti azt sem, hogy egyetlen és üdvözítő. Bármilyen technikát, módszert beenged a helyzetekbe, azt a fajta kreativitást ébreszti fel, amit az újító gondolkodású szakemberek követtek, és ami a művészekre is jellemző:
Használd szabadon, amit tudsz; mindig ahhoz nyúlj, amire épp szükséged van – így juthatsz újabb tapasztalatokhoz.
Miért különösen kedvező ez a szemlélet: Mert egyénre szabott, és mert megóv az automatizmusoktól. Talán nem kell részleteznem, miért káros a rehabilitációban az automatizáltság. Egyszerre hiba és tünet is. A szakember kiégésének tünete, a segítésben pedig olyan hiba, mely nem engedi újabb utakra az egyént. Az igazán komplex szemléletek pedig igyekeznek megóvni a szakembert is, mind szellemi, mind fizikai szinten. Mindezeket a szemléleti irányokat megtaláljuk Berta Bobath és Karel Bobath munkásságában, illetve a Bonnie Bainbridge Cohen által megalkotott Body-Mind Centeringben is. Nem véletlen ez a párhuzam, Bonnie szoros szakmai és baráti kapcsolatban állt a Bobath házaspárral, akik olyan szemléletet képviseltek, mely mindmáig a legmagasabb szintű rehabilitációs irány világszerte.
A BMC a személyek közötti kapcsolatra, a személyek érzéseire, megnyilvánulásaikra, az önkifejezés támogatására koncentrál, és ezzel teremt olyan minőségbiztosítási alapot, melyben minden reakciónak helye van. Ezt kulcsfontosságúnak tartom, nem csupán a gyermekek, de a szakemberek, és természetesen a szülők szempontjából is. Mi lehetne jobb alapja a közös tevékenységnek, mint a nyílt, jól értelmezett, szabad kommunikáció. Ebből születik a motiváció, és igen: ebben szerveződnek azok a mozgások is, melyek igazán belülről indulnak.
Azt pedig tudnunk kell, hogy csupán azok a mozgásaink igazán funkcionálisak, célszerűek, hatékonyak, melyek belső indíttatásból születnek.
Azt is mondhatjuk, hogy az igazán belülről jövő mozgás mindig kifejez valamit. A környezet, jelen esetben a szakember feladata hogy ezt értelmezze, elhelyezze. Mindannyian tudjuk, hogy a segítés nem azt jelenti, hogy megteszek valamit helyette, hanem azt, hogy képessé teszem őt. Képessé tenni pedig nem csak egy mozgásra, egy funkcióra kell, hanem önmaga, önmagunk értelmezésére, elfogadására is. Hol kezdődik ez a munka? Bennünk. Nem mutathatok irányt, míg magam nem mentem keresztül a saját nehézségeimen. És nem lehet ezeket átlépni, vagy megkerülni, keresztül kell menni rajtuk. Nehéz ez, de szerencsére a BMC szemlélete, és konkrétan a csapat is segít ebben. Időt hagy, teret enged mindannyiunk nehézségeinek is. És természetesen a gyermekek is formálnak minket. A kommunikációnak, a mozgásoknak ezen a szintjén már nem lehet másképp jelen lenni. Hatással van ránk minden, csak engednünk kell, hogy alakítson, hogy valóban a helyzet és természetesen a gyermek vezessen a számára kedvező úton.
https://youtu.be/iYH7f7jPEvU
A projektet az Európai Bizottság támogatta. A cikkben megjelentek nem szükségszerűen tükrözik az Európai Bizottság nézeteit.
Within the frame of SPARKS Project – Somatic Practices, Art and Creativity in the field of care three members of the Hungarian SPARKS Team (Ferenc Kálmán, Ildikó Bóta and Sándor Szűcs) worked together with children of the department of severely multiply disabled infants at Budapest Early Intervention Center, exploring BMC® ideas in developmental facilitation and integrating with previous experiences.
We emphasised to open this lab for professional visitors as well as parents and also to share practical results with staff. During the two years of SPARKS we had about 70 lab events engaging children in cca 160 sessions.
As a direct result of the SPARKS and especially this subproject the BMC® will be officially included in the pedagogy program of the Institute and lab will continue in a higher time frame in different activities.
Experiences of the two years’ work are in the following article:
Body-Mind Centering® in early intervention in Hungary
2013-2015
author: Sándor Szűcs, physiotherapist, Budapest Early Intervention Center
Body-Mind Centering is a term difficult to translate to Hungarian. It may have lots of meaning but I prefer to say let the body conscious which expresses its essence to me. The word lab refers to working together including an aspect of research. Research but not so much mentaly oriented but more in empiric sense of exploration. A deep exploration which applies fresh scientific knowledge as it explores diverse concepts in the practice and the integration. Labor in latin means also the result of the work, the piece, the creation which might be also part of the vocabulary to describe our common work and give it a wider interpretation.
Our great journey within the SPARKS Project full of enriching experience is slowly comming to its end. I hope it is not too much to bring everything happened to us in these two years into the frames of a single picture. We have been travelling between countries, people, and of course in body and mind.
As I look at our group now under the name Lab I see it became the practice scene or center from a point of view of all experience we went through in each journey. The Lab was able to work at the kindergarten department for children with severe multiple disabilities of Budapest Early Intervention Center and will continue existing after the closure of the Projekt and will actually have double time as before. Moreover we’ve received a request for a deeper involvement in preparing a new pedagogic program for the kindergarten, forming its structure mainly on practical but also on conceptual level. So it seems like we keep getting space, support and attention from the kindergarten and our discoveries and propsals will be integrated in the everyday life of the department or could be even further dveloped – this is the real success of this recent period.
It’s been my intention to miss describing more closly what our team is about because I feel this might take us beyond the developmental therapeutic context. It would lead towards the realm of the arts even it wants to be casual and doesn’t require any exclusivity, authority but more accessability and transparency. The essence of the Lab is providing support for everyday things. The key issue is creativity, which interweaves and connects the life of all. Within this context for me the Lab is a space for the creativity of childe, space of play: communication, motion, self awareness, specificity, similarity, attachement, authonomy, learning, emotional expression, freedom, life.
It’s been exiting to travel in different countries along the Projekt, seeing other systems of care, and meeting so many great professionals. We have completed an amasing journey inside the body as well, we’ve got to know its layers, functioning, development and formation from a different angle. And we’ve explored all these through working in the Lab, sometimes consciously, sometimes unconsciously just by following our impressions. This is the point where you can catch a very important character of Body-Mind Centering: that it shapes and transforms the professionals also, not only at his professional but even his general human and personal aspects on an almost invisible way. It is a gentle method which rather just follows or gives proposals. It doesn’t show rather searches the way, and gives an accompanion for those who are interested to follow the path of either the childe or the therapist. When I witnessed BMC Practitioners on classes of experiential demonstrations I often thought that children might feel like this when they meet someone. Body contact, touch and being moved by someone else or even getting instructed might make you dependant and helpless. Here you can quickly forget about inconvenience, and experience joy of simple play, and experience self. It is realy difficult to find words, I can just encourage everyone to become part of all of this.
The approach of BMC doesn’t intend to just shape the self or offer certain tools for professional use, a „key” for the childe, but tries to consider all aspects and integrate them. Many schools have similar approach but for me this is the most fluent. It neither tries to hide difficulties, or avoid meeting them, nor says that its the only possible way of ressurection. It allows to apply any methods in a situation, and awakens a type of creativity what pioneering professionals and the artists certainly have had:
use anything free you’ve got to know, apply always what you need – and so you may gain new experience.
Why is this approach useful: because it is always specific to the individual childe and prevents automatism. I hope you know why you must avoid automatism in rehabilitation: becuse it is a mistake and symptom in the same time. Symptom of burn out of the professional and the same time it doesn’t allow the person to find his individual way. Complex aproaches often try to avoid the professionals from mental as well as physical burn out. All these tendencies can be found in the work of Berta Bobath és Karel Bobath and in Body-Mind Centering alo created by Bonnie Bainbridge Cohen. The comparison is not accidental: Bonnie had a close professional relationship with the Bobaths who developed an approach that is still the highest standard in the world of developmental facilitation even today.
By considering the interrelationships, the feelings and other aspects of the persons and supporting the experession of self, BMC sets an evaluation grid which can relate to any behavioural forms and reactions. This is a key issue from the point of the childe as well as the therapist and the parent. What could be better base for a shared activity than an open and free communication in a good sense. This is how motivation can be raised and movements from within can be organised.
My point is that only internally initiated movements are really functional, effective and goal oriented.
On the other hand we can also say that movement from within always have an expressional impact. It is than the job of the environment – or the professional in our case – to give an apropriate interpretation and mode of integration.
We all know that help doesn’t mean to act instead of someone but to make the person able to do a certain thing. You can make someone able to function in terms of carry out a movement but also to self estimate, reflect and accept the self. Where does this work begin? Inside us! I can’t guide anyone on the way before I have passed through my own difficulties. One can not step over or go around but have to cross through. Might be difficult but an approach like BMC® or a team like ours could provide support. It leaves time and offers space for difficulties to anyones. And for the childe also to shape us! Without this you can’t be present on this level of communication and motion. Everything might influence us we just have to allow change to happen and the situation to guide us together with the ”childe who might know the best” which is the most advantegous way.
https://youtu.be/iYH7f7jPEvU
This project has been founded with support from the European Commission.
This video reflects the views only of the author, and the Commission
cannot be held responsible for any use which may be made of the
information contained therein.
