CP Szimpózium beszámoló
– Szűcs Sándor, 2015 –
Az első Multidiszciplináris Szimpózium 2014. november 14-én és 15-én az ORFMMT Gyermek Szekciójának szervezésében, Budapesten került megrendezésre. Célja volt, hogy az összes érintett szakmacsoport jelenlétében megvitassa a cerebralis paresis egészségügyi és társadalmi kérdéseit.
A rehabilitáció területén tevékenykedő szakemberek mellett cerebralis paresissel élő gyermekeket nevelő szülők is szép számmal vettek részt a rendezvényen. Az egészségügyi, oktatási és szociális kérdések mellett a koragyermekkor, gyermekkor, fiatal felnőtt és felnőtt kor problémáiról, és ezek megoldásának lehetőségeiről is szó esett az elhangzott előadásokban, és beszélgetésekben.
A legtöbb előadó multidiszciplináris szemléletben, a közös munkát, konzultációt és folyamatos kommunikációt támogató gondolatokkal beszélt az éppen egészen konkrét rehabilitációs kérdésekről, vagy akár a tágabban értelmezhető, rehabilitációt meghatározó szemléleti irányokról.
Előadásomban a koragyermekkori intervenció és a cerebralis paresis komplex megközelítésének kapcsolatát igyekeztem bemutatni. A koragyermekkori intervenció szemlélete elméleti és gyakorlati szempontból is megfelel a cerebralis paresis ideális megközelítésének.
A cerebralis paresis megközelítése kapcsán a rehabilitáció az elmúlt évtizedekben egyre inkább a szemlélet szintű gondolkodás irányába mozdult el. A konkrét rehabilitációs technikák és módszerek – legyen szó akár műtétekről, vagy konzervatív terápiákról – alkalmazása továbbra is fontos, de indikációjuk csak magasabb szintű, interdiszciplináris szakmai gondolkodás eredménye kell hogy legyen. Jelentőségüket pedig csak ezen a szinten szabadna értékelnünk.
A komplex, holisztikus szemléletű megközelítési módok sorában találjuk a Body-Mind Centeringet is, mely ezáltal alkalmas lehet a cerebralis paresissel élők igényeinek megismerésére, életvitelük támogatására. A Body-Mind Centering szemléletében megfogalmazódó megközelítési elvek, a problémafeltárás és támogatás rendszere mind-mind megfelelő alap az átfogó segítségnyújtáshoz.
Mindezeket a szemléleti irányokat megtaláljuk Berta Bobath és Karel Bobath munkásságában, illetve a Bonnie Bainbridge Cohen által megalkotott Body-Mind Centeringben is. Nem véletlen ez a párhuzam, Bonnie szoros szakmai és baráti kapcsolatban állt a Bobath házaspárral.
A koragyermekkori intervenció önmagában is ezeket a megközelítési elveket követeli meg a szakemberektől, mivel ebben az életkorban olyannyira szoros a gyermek és családja közötti kapcsolat, illetve az egyes fejlődési területek olyan erős hatást gyakorolnak egymásra, hogy egy-egy fejlesztési cél kiragadása csak elméleti síkon lehetséges, a gyakorlat komplex megközelítést kíván. A gyermeket családjától elválasztani pedig csak a legszükségesebb esetekben lehetséges.
A cerebralis paresis megközelítése kapcsán kiemelt jelentőséggel bír a kommunikáció támogatása is, melyben szintén segítséget jelenthet a szakemberek számára az a fajta kommunikációs fókusz, mellyel a Body-Mind Centering a gyermeket megközelíteni, megismerni, igényeit felmérni, érzéseit értelmezni, életét segíteni igyekszik.
